—

„Dicsérjétek az URat félve”

Az idei felkészülési idő mottója sokszor adott erőt, vigaszt és bátorítást romániai utunkon. Arra sarkallt bennünket, hogy bízzunk Istenben és az Ő tervében, még akkor is, ha gyakran nem értettük, vagy nehezen fogadtuk el. Mert Isten terve láthatóan teljesen fenekestül felforgatta tervünket.

A következő üzenettel kezdődött: „A busz, amit lefoglaltunk, Lipcsében van“ – valami összekeveredett a foglalással. A borzalom, amely mindannyiunkat elfogott, nem akadályozhatta meg, hogy a tábor vezetőnk, Tobias Walzok egy megoldást találjon. Rengeteg telefonálással, tervezéssel, imádkozással sikerült segítőivel pótlóbuszt megszervezni és lecserélni a lefoglaltra. Ezúton szeretnénk még egyszer köszönetünket kifejezni azoknak az embereknek, akik aktívan segítettek, és akik a háttérben dolgoztak ennek érdekében.

Ezt az akadályt leküzdve indulhattunk el pénteken Románia felé, örömmel és várakozással telve. A sok pisilő és étkezési szünettel járó, hosszú és nagyon szűkös út először Nagyváradon ért véget, ahol egy barátságos lelkészpár fogadott minket és szállásolt el éjszakára. A legjobb rész a zuhany volt, amelyre néhányaknak valóban szükségük volt. Másnap reggel megnéztünk egy Bibliát, amelyet sokféle különböző  ember, sokféle különböző élethelyzettel írt kézzel. Isten a Tiszteletesasszony szívére kötötte, hogy ő magának embereket keressen össze, akik más módon éljék át ezt az értékes Könyvet. 

Amikor kimerülten és túlfáradtan megérkeztünk Nagygalambfalvára, először egy finom vacsorát fogyasztottunk, amiből se a hús, se a zsír nem volt kispórolva. Valóban csoda, hogy az emberek még a tábor után is felismertek minket.

A következő napok mindig egy és ugyanazzal az ébresztő dallal kezdődtek: „Komet”, amelyet az egyik résztvevő választott ki, akinél kiderült indulás előtt kicsivel, hogy a táborban nem fog tudni részt venni. Már a tábor alatt is mindig velük volt a gondolatunk, akik látható részt hagytak közösségünkben. Még mindig félig lehunyt szemmel folytattuk a csendes áhitatunkat, -hiszen hét közben nagyon korlátozott volt az alvás. Ezt minden nap más-más személy vezette, az Újszövetségben Máté evangéliumán belül maradva. Aztán mindig kicsit ébredezve, a vidám daloknak köszönhetően, elmentünk reggelizni, amit a konyhahölgyek szeretettel készítettek elő.Teli gyomorral vágtunk neki a napi teendőinknek. Ez abból állt, hogy a szomszédos településen élő roma gyerekek számára Biblia hetet szerveztünk. Vidám énekléssel, klassz kézimunkákkal, Dániel bibliai történetével és vidám játékokkal szórakoztattuk a gyerekeket, mesélték el Isten történetét és töltöttük el velük az időt.

Reméltük, hogy a tervezett programunk zökkenőmentesen sikerül. De mivel Isten elképzelései másképp néztek ki, mint a miénk, szerdán heves vihar vonult el a fejünk felett. A sátrakat, amelyekben védett helyet biztosítunk gyermekbiblia hetünk számára, lerombolta és megsemmisítette. Egyesített erőkkel gondoskodtunk arról, hogy embereket, technológiát és anyagokat jutassunk be az autókba. Lapok, zászlók, sátordarabok és még sok más hevert a réten. Mivel akkoriban még nem volt valódi megoldás, imára és tanácskozásra találkoztunk a parókián. Este a településről származó gyerekekkel együtt leszedtük a szél által tönkretett sátrakat. Az erős falusi férfiak segítségével másnap új sátrat húztunk fel. Ezután estig újabb remek programot szerveztünk a gyerekeknek. Ez az egész zűrzavar különleges módon hegesztette össze a csoportot.

Apropó összetartozás, idén is sok időt töltöttünk együtt a galambfalvi fiatal közösséggel. Egy közös, nagyon izgalmas és akciódús élmény volt a traktorozás a szomszédos hegyen. A szó szoros értelmében vett „bokron” ösvényeket hoztak létre ott, ahol korábban nem volt. Átküzdöttük magunkat a sáron és néhány centiméteren belül a fák között a domb legmagasabb pontjáig. Ami sokunk számára elképzelhetetlen volt, az könnyen ment Kinga apukájának és a traktorának.

A hegyre érve elcsodálkoztunk a kilátáson, és lassan egy viharfelhőt láttunk a láthatáron. Amikor elindultunk visszafelé, utolért minket. Az eső ellenére nagyon szórakoztató utazás volt, amely sok közösséget és közelséget tartalmazott. Tobi a szomszéd falu egyik roma családjától kért szállást az istállójukban. Így ültünk körülbelül 45 percig, szétszórva a szénában, néztük a lovakat, tetőztünk, röplabdáztunk és megettünk mindent, ami nálunk volt. Valahogy utána hazaértünk és egy gazdagon megterített asztal volt előttünk.

Betegség, agyrázkódás (ok: csuklós ajtó), eső és egyebek miatt csak szerdától élvezhettük a nyaralás hetét. Ezt Nagygalambfalvától nem messze levő, egy víztározónál töltöttük. Ezt sem így terveztük, de nagyon eseménydús és szórakoztató volt. Kifeszítettük a ponyvát a busz és az utánfutó közé, kiraktuk a hálózsákjainkat, és élveztük, hogy szomszédaink minden este horkolnak.

Ezen a héten felfedeztük Romániát, annak minden dombjait és zord hegyeit. Hangulatos óvárosokkal, ahol a mi ferde énekünk szólt. Átlagon felüli jó hangulatunknak és remek humorérzékünknek köszönhetően folyamatosan beszélgettünk a helyi lakossággal, turistákkal, jól megismertük egymást.

Két lélegzetelállító, biztonsággal és családias hangulattal teli hét után 2023. augusztus 6-án, több mint 22 órás autóút után megpillantottuk a melaune-i templomtorony tetejét. Még együtt kellett takarítanunk, és végül eljött az utazásunk legkellemetlenebb része, a búcsú. Sok volt az ölelés, amihez döcögő érzés társult, és mégis az ígéret, hogy újra látjuk egymást, hogy még több nagyszerű élményt éljünk át együtt.