Bericht: Sarah Schmidt, Klara Fobo, Maya Urland und Noah Branz
Übersetzung: Bogi Sáfár
Fotos: Flo Gaertner
“Praise the LORD in fear”
Oft spendete uns das diesjährige Rüstzeitmotto auf unserer Reise in Rumänien Kraft, Trost und Zuspruch. Es spornte uns dazu an, auf Gott und seinen Plan zu Vertrauen, auch wenn wir ihn oft nicht verstanden oder nur schwer annehmen konnten. Denn Gottes Plan hat es anscheinend vorgesehen, unseren Plan völlig auf den Kopf zu stellen.
Angefangen hat es mit der Nachricht: “Der von uns gebuchte Bus ist in Leipzig” -irgendwas sei mit der Buchung durcheinandergekommen. Das Entsetzen, was uns alle ergriff, konnte unseren Rüstzeitleiter Tobias Walzok dennoch nicht davon abhalten eine Lösung zu finden. Mit vielem Telefonieren, Planen und Beten haben er und seine Helfer es geschafft, einen Ersatzbus zu organisieren und diesen mit dem Gebuchten zu tauschen. In diesem Punkt möchten wir nochmals unseren Dank an die Leute aussprechen, die aktiv mitgeholfen und die im Hintergrund mitgewirkt haben.
Nachdem diese Hürde überwunden war, konnten wir am Freitag mit Vorfreude und voller Erwartungen Richtung Rumänien starten. Die lange und sehr eingeengte Autofahrt mit vielen Puller- und Essenspausen endete zunächst in Oradea, wo wir von einem freundlichen Pfarrerehepaar empfangen und für die Nacht untergebracht wurden. Das Beste war die Dusche, die von Manchen wirklich nötig gebraucht wurde. Den Morgen danach haben wir uns eine Bibel angeschaut, die Handgeschrieben wurden, von vielen unterschiedlichen Menschen mit vielen unterschiedlichen Lebenssituationen. Die Pfarrersfrau hat es von Gott ans Herz gelegt bekommen, dass sie sich die Menschen zusammensucht, um dieses wertvolle Buch nochmal auf andere Weise zu erleben.
Als wir dann erschöpft und übermüdet in Nagygalambfalva ankamen, haben wir erstmal ein köstliches Abendbrot gegessen und es wurde an jeglichem Fleisch und Fett nicht gespart. Es ist wirklich ein Wunder, dass man uns nach der Rüstzeit noch wiedererkennen konnte.
Die darauffolgenden Tage begannen immer mit ein und demselben Weck-Lied: “Komet”, welches von einer der Teilnehmerinnen ausgesucht wurde, die kurz vor der Abfahrt verhindert war, mitzufahren. Auch während der Rüstzeit waren unsere Gedanken immer zum Teil bei denen, die in unserer Gesamtheit eine sichtbare Lücke hinterlassen haben. Weiter ging es mit, noch halb geschlossenen Augen, -da der Schlaf innerhalb der Woche sehr in Grenzen hielt, zur stillen Zeit. Diese wurde jedem Tag von einer anderen Person geleitet, wobei wir uns innerhalb des Matthäus Evangeliums im neuen Testament aufhielten. Dann immer etwas wacher, dank der heiteren Lieder, machten wir uns auf zum Frühstück, welches liebevoll von den Küchenfrauen vorbereitet wurde. Mit vollem Magen ging es zu unseren täglichen Aufgaben. Diese bestanden darin eine Kinderbibelwoche für die Roma-Kinder der anliegenden Siedlung zu gestalten. Mit fröhlichem Gesang, coolen Basteleien, der Bibelgeschichte von Daniel und lustigen Spielen wurden die Kinder von uns unterhalten, Gottes Geschichten erzählt und mit ihnen Zeit verbracht.
Dabei hofften wir, unser geplantes Programm würde reibungslos verlaufen. Da aber Gottes Vorstellungen anders aussahen als jene von uns, zog am Mittwoch ein gewaltiges Gewitter über unsere Köpfe hinweg. Die Zelte, die wir dazu nutzen, einen Geschützen Ort für unsere Kinderbibelboche zu haben, wurden davongeweht und zerstört. Mit vereinten Kräften sorgten wir dafür, Menschen, Technik und Materialien in die Autos zu retten. Blätter, Wimpel, Zeltstücke und vieles mehr, lag zerstreut auf der Wiese. Da zum Zeitpunkt keine wirkliche Lösung in Sicht war, haben wir uns zum Gebet und einer Beratung im Pfarrhof zusammengefunden.
Noch am Abend bauten wir gemeinsam mit den Siedlungskindern die vom Wind zerstörten Zelte ab. Mit Hilfe der starken Dorfmänner wurde am nächsten Tag ein neues Zelt errichtet. Anschließend gestalteten wir bis zum Abend ein weiteres tolles Programm für die Kids. Dieses ganze Durcheinander schweißte die Gruppe in einer besonderen Art und Weise zusammen.
Apropos Zusammenhalt, auch dieses Jahr verbrachten wir viel Zeit gemeinsam mit der Jungen Gemeinde aus Galambfalva. Ein gemeinsames, sehr spannendes und aktionsreiches Erlebnis war die Traktorfahrt auf einen benachbarten Berg. Quer durch den wortwörtlich “Busch”, wurden Wege geschaffen, wo es noch nie welche gab. Durch Schlamm und im Zentimeterabstand zu Bäumen haben wir uns durchgekämpft bis zum höchsten Punkt des Hügels. Was für viele von uns undenkbar war, war für Kingas Papa und seinen Traktor eine Leichtigkeit.
Auf dem Berg angekommen, bestaunten wir die Aussicht und sahen fern am Horizont langsam eine Gewitterwolke. Als wir den Rückweg antraten, holte uns diese ein. Trotz des Regens war es eine sehr lustige Fahrt, die viel Gemeinschaft und Nähe beinhaltete. Tobi bat im nächsten Dorf bei einer Roma-Familie, um Unterkunft in deren Scheune. Und so saßen wir ca. 45 Minuten, verstreut im Heu, konnten Pferde beobachten, Dach decken, Volleyball spielen und alles Brauchbare aufessen, was wir noch hatten. Irgendwie kamen wir anschließend nach Hause und hatten einen reichlich gedeckten Tisch vor uns.
Unsere Urlaubswoche konnten wir, durch Krankheit, Gehirnerschütterungen (Grund: eine eingehängte Tür), Regen und mehr erst ab Mittwoch genießen. Diese verbrachten wir an einem Stausee nicht weit von Großtaubendorf. Auch dies planten wir nicht so, dennoch war es sehr erlebnisreich und spaßig. Wir spannten unsere Planen zwischen Bus und Hänger, legten die Schlafsäcke aus und genossen in jeder Nacht des Nachbars Geschnarche. In dieser Woche konnten wir Rumänien erkunden, mit all seinen sanften Hügeln und schroffen Bergen. Mit urigen Altstädten in denen unser schiefer Gesang erklang. Durch unsere überdurschnittliche gute Laune und unseren super Humor, kamen wir immer wieder mit der einheimischen Bevölkerung und Touristen ins Gespräch und lernten uns gegenseitig gut kennen.
Nach zwei Atemberaubenden Wochen voll Geborgenheit und familiärer Atmosphäre erblickten wir am 6.8.2023 nach mehr als 22h Fahrt die Kirchturmspitze von Melaune. Das gemeinsame Aufräumen stand noch an und zuletzt kam es zum unangenehmsten Teil unserer Reise, der Abschied. Es gab viele Umarmungen, welche von einem mulmigen Gefühl begleitet wurden und dennoch die Versprechen sich wiederzusehen um weitere tolle Erlebnisse gemeinsam zu teilen.
—
„Dicsérjétek az URat félve”
Az idei felkészülési idő mottója sokszor adott erőt, vigaszt és bátorítást romániai utunkon. Arra sarkallt bennünket, hogy bízzunk Istenben és az Ő tervében, még akkor is, ha gyakran nem értettük, vagy nehezen fogadtuk el. Mert Isten terve láthatóan teljesen fenekestül felforgatta tervünket.
A következő üzenettel kezdődött: „A busz, amit lefoglaltunk, Lipcsében van“ – valami összekeveredett a foglalással. A borzalom, amely mindannyiunkat elfogott, nem akadályozhatta meg, hogy a tábor vezetőnk, Tobias Walzok egy megoldást találjon. Rengeteg telefonálással, tervezéssel, imádkozással sikerült segítőivel pótlóbuszt megszervezni és lecserélni a lefoglaltra. Ezúton szeretnénk még egyszer köszönetünket kifejezni azoknak az embereknek, akik aktívan segítettek, és akik a háttérben dolgoztak ennek érdekében.
Ezt az akadályt leküzdve indulhattunk el pénteken Románia felé, örömmel és várakozással telve. A sok pisilő és étkezési szünettel járó, hosszú és nagyon szűkös út először Nagyváradon ért véget, ahol egy barátságos lelkészpár fogadott minket és szállásolt el éjszakára. A legjobb rész a zuhany volt, amelyre néhányaknak valóban szükségük volt. Másnap reggel megnéztünk egy Bibliát, amelyet sokféle különböző ember, sokféle különböző élethelyzettel írt kézzel. Isten a Tiszteletesasszony szívére kötötte, hogy ő magának embereket keressen össze, akik más módon éljék át ezt az értékes Könyvet.
Amikor kimerülten és túlfáradtan megérkeztünk Nagygalambfalvára, először egy finom vacsorát fogyasztottunk, amiből se a hús, se a zsír nem volt kispórolva. Valóban csoda, hogy az emberek még a tábor után is felismertek minket.
A következő napok mindig egy és ugyanazzal az ébresztő dallal kezdődtek: „Komet”, amelyet az egyik résztvevő választott ki, akinél kiderült indulás előtt kicsivel, hogy a táborban nem fog tudni részt venni. Már a tábor alatt is mindig velük volt a gondolatunk, akik látható részt hagytak közösségünkben. Még mindig félig lehunyt szemmel folytattuk a csendes áhitatunkat, -hiszen hét közben nagyon korlátozott volt az alvás. Ezt minden nap más-más személy vezette, az Újszövetségben Máté evangéliumán belül maradva. Aztán mindig kicsit ébredezve, a vidám daloknak köszönhetően, elmentünk reggelizni, amit a konyhahölgyek szeretettel készítettek elő.Teli gyomorral vágtunk neki a napi teendőinknek. Ez abból állt, hogy a szomszédos településen élő roma gyerekek számára Biblia hetet szerveztünk. Vidám énekléssel, klassz kézimunkákkal, Dániel bibliai történetével és vidám játékokkal szórakoztattuk a gyerekeket, mesélték el Isten történetét és töltöttük el velük az időt.
Reméltük, hogy a tervezett programunk zökkenőmentesen sikerül. De mivel Isten elképzelései másképp néztek ki, mint a miénk, szerdán heves vihar vonult el a fejünk felett. A sátrakat, amelyekben védett helyet biztosítunk gyermekbiblia hetünk számára, lerombolta és megsemmisítette. Egyesített erőkkel gondoskodtunk arról, hogy embereket, technológiát és anyagokat jutassunk be az autókba. Lapok, zászlók, sátordarabok és még sok más hevert a réten. Mivel akkoriban még nem volt valódi megoldás, imára és tanácskozásra találkoztunk a parókián. Este a településről származó gyerekekkel együtt leszedtük a szél által tönkretett sátrakat. Az erős falusi férfiak segítségével másnap új sátrat húztunk fel. Ezután estig újabb remek programot szerveztünk a gyerekeknek. Ez az egész zűrzavar különleges módon hegesztette össze a csoportot.
Apropó összetartozás, idén is sok időt töltöttünk együtt a galambfalvi fiatal közösséggel. Egy közös, nagyon izgalmas és akciódús élmény volt a traktorozás a szomszédos hegyen. A szó szoros értelmében vett „bokron” ösvényeket hoztak létre ott, ahol korábban nem volt. Átküzdöttük magunkat a sáron és néhány centiméteren belül a fák között a domb legmagasabb pontjáig. Ami sokunk számára elképzelhetetlen volt, az könnyen ment Kinga apukájának és a traktorának.
A hegyre érve elcsodálkoztunk a kilátáson, és lassan egy viharfelhőt láttunk a láthatáron. Amikor elindultunk visszafelé, utolért minket. Az eső ellenére nagyon szórakoztató utazás volt, amely sok közösséget és közelséget tartalmazott. Tobi a szomszéd falu egyik roma családjától kért szállást az istállójukban. Így ültünk körülbelül 45 percig, szétszórva a szénában, néztük a lovakat, tetőztünk, röplabdáztunk és megettünk mindent, ami nálunk volt. Valahogy utána hazaértünk és egy gazdagon megterített asztal volt előttünk.
Betegség, agyrázkódás (ok: csuklós ajtó), eső és egyebek miatt csak szerdától élvezhettük a nyaralás hetét. Ezt Nagygalambfalvától nem messze levő, egy víztározónál töltöttük. Ezt sem így terveztük, de nagyon eseménydús és szórakoztató volt. Kifeszítettük a ponyvát a busz és az utánfutó közé, kiraktuk a hálózsákjainkat, és élveztük, hogy szomszédaink minden este horkolnak.
Ezen a héten felfedeztük Romániát, annak minden dombjait és zord hegyeit. Hangulatos óvárosokkal, ahol a mi ferde énekünk szólt. Átlagon felüli jó hangulatunknak és remek humorérzékünknek köszönhetően folyamatosan beszélgettünk a helyi lakossággal, turistákkal, jól megismertük egymást.
Két lélegzetelállító, biztonsággal és családias hangulattal teli hét után 2023. augusztus 6-án, több mint 22 órás autóút után megpillantottuk a melaune-i templomtorony tetejét. Még együtt kellett takarítanunk, és végül eljött az utazásunk legkellemetlenebb része, a búcsú. Sok volt az ölelés, amihez döcögő érzés társult, és mégis az ígéret, hogy újra látjuk egymást, hogy még több nagyszerű élményt éljünk át együtt.